dezsoili▼

Luca3: Szép jó reggelt! Most együtt tudunk kávézni,látom Te is itt vagy. Vidám napot kívánok neked. Puszi Luca

garbo7: Szia Ilike! Szép napot, kellemes időtöltést kivánok neked. Puszi Mancika.

weber44: Szia! Kellemes szép napot kívánok! Üdv: weber

mondan13: Köszönöm a szép verset!

tinela14: Szép jó reggelt!Hoztam friss és egy verset!Legyen szép a napot!Puszi Tina . Az elfogadás imádsága Uram, Segíts, hogy mindenki számára barát legyek, aki nem fárad bele a várásba, aki jósággal befogad, aki szeretettel ad, aki nem fárad bele a meghallgatásba, aki örömmel hálálkodik. Olyan barát, akit biztosan megtalálnak, ha valakinek szüksége van rá. Segíts, hogy biztos jelenlét legyek, akihez bárki fordulhat, amikor óhajtja; hogy tudjak megnyugtató barátságot kínálni, örömteli békét sugározni. (fermina)

Eszti: Meghoztam a reggeli finom forró csokitEgészségedre Eszti Babits Mihály - Hunyt szemmel Hunyt szemmel bérceket futunk S mindig csodákra vágy szívünk A legjobb, amit nem tudunk A legszebb, amit nem hiszünk. Az álmok síkos gyöngyeit Szorítsd ki, unod a valót. Hímezz belőlük Fázó lelkedre gyöngyös takarót.

mondan13: Köszönöm............

weber44:

figderj: Szép Estét.Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon.”(V.Szt.János)

webnagyi: Szia Kedves Ilike!! Köszönöm a mindenkori hűséges látogatásaidat, és a fini virtuális kávékat, és nem beszélve a szép és elgondolkodtató idézeteket. Remélem jól vagy, és jól viseled a szeles, hűvös őszi napokat. Vigyázz magadra. Puszillak, és jó egészséget kíván: Ibolya...)

Eszti: Vidám szép hetet. Eszti Király Imre: Őrizd meg! Az álmaidra vigyázz! S őrizd meg friss tej ízét a gyermekkornak Mikor csaholó felhőket hajszoltál, S köszöntél minden bokornak Őrizd meg szemedben az ártatlan kéket, Az első lépések botladozását, S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed. Őrizd meg az először feszülő szavakat a szádnak, Mellyel testvére lettél a világnak. Az első sírásoddal megkarcolt csendet, Mellyel az örök bűnöket magadra vetted. Őrizd meg szavak ifjúkori lendületét, A nemlét társtalanságát váltsd fel apró örömökre, S a szív mélyhangjait énekeld, Konok tüzeknél lázasabban. Őrizd meg a hajnali földek szagát, Az égi óceán roppant csillaghadát, Halk folyók zöld csobbanását, Őrizd meg szemednek, Hogy elmerülhess benne, Ha rád tör sok bántó földi nesz. Kígyóvonalú fák bámész lombját, Testükön a finom pókhálóredőt, Érezd a sóhajos bomló életvonzást, S őrizd meg a csillagszámláló időt. Mert kell néha pár bolyhos emlék, Szótöredék, villanó mondatfoszlány, Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod S magadból egy darabot újra visszahozzál.

garbo7: Szép napot és nagyon szép hetet kivánok neked. Puszi: Mancika.

kosandor: Az összes többire is. Érdekes és érzékeny személyiség lehetsz. Lehet hogy magadtól is tudnál ilyen dolgokat írni, bár az idézeteket is jól válogatod össze. Legyen jó napod. Kovács Sándor

anagemma: Szia drága Ili!Köszönöm a szép verset! Kellemes napot! Puszi Tina ŐSZI KONCERT KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Praeludium Sírj, őszi vers... Sírj, mind a két szemem, sírj, őszi koncert, zengő zeneverseny. Most itt az ősz és én vagyok az ősz, és régi bútól vemhes újra versem. Beteg az arcom, beteg a dalom, az elmulást sápadva szomjazom, az életet, mely már csak félig élet, a hervadt holdat és a sírt, s a hűs napot, mely a holdnál sötétebb. Beteg vagyok, szépségektől beteg, nem is vagyok más, egy beteg poéta. Ha egyet nézek, elfakul a fény és ferdül a nap, mint a hold karéja. Ha kettőt nézek, hullik a levél, és föltámad az, aki rég nem él. Ha hármat nézek, az erdőn keresztül szél száll és kiszakad a köd, és a világ fázlódva összerezdül. Most a ligetbe bolygok délután, és úgy jövök meg, mint egy temetésrül, talpig fekete gyászoló ruhám, s vörös szemem a könnyektől sötétül. Fekete kalap és egy lomha bot, az útakon álmodva ballagok. Levelük a fák az aszfaltra sírják, és csengenek és zengenek az utolsó neszek, az őszi trillák.

biborka: Mosolygos szép hetet a hétre.Köszönöm a szép idézeteket.Minden jót a hétre.

Angar: Between teeth, to rustle some things for me, that it enters the fingers using a keyboard, arrive you… Everything of good is to its reach,my friend happiness’s!

Eszti: Jó pihenést kellemes estét.Eszti A nem-lehetből, mondjad, még lehet másképp lehet, vagy már csak így lehet, hogy nem lehet más, csak a nem lehet? Kimondanám már, hogy isten veled, de fölsikolt bennem a nem lehet! mert hajad, orrod, szájad és szemed - mert az leszek, jaj, megint az leszek, az a csordából kimart, seblepett, kölyke-se-volt, nősténye-elveszett csikasz, ki nyugtot csak akkor talál, ha puskavégre fogja a halál. De este lett, és olyan este lett, megleltem újra arcod és kezed, egymás szájába sírtuk: Nem lehet, hogy már csak így, hogy másképp nem lehet! és hajad, orrod, szájad és szemed. S ki azt hittem, hogy élni ébredek, megint csak itt, megint e dérlepett falak között, megint a nem lehet. Vacog a szív, veri a perceket, veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet! Ha megyek már az utcán, úgy megyek, gázolva folyót, zihálva hegyet, mert voltak folyók és voltak hegyek és voltak évek, voltak emberek és mi volt még! mi volt! és azután egy nyári perc december udvarán - a vén remény... és voltak reggelek, mikor veled, melletted ébredek és hajad, orrod, szájad és szemed s az ing, s a váll, s a paplanon kezed... Úgy szól a szó, mint az emlékezet - hát nincs szavam több és nem is lehet. Számomra ismeretlen szerző

gizike: Szi kedves Ilike Elöször is szeretném megköszönni a látogatásaidat a szép verseket és az elmaradhatatlan reggeli kávét ,mostanában kicsit kevés az időm de azért bekukkantok ide-oda a barátaim oldalaira. Kívánok neked nagyon szép estét és egy gyönyörű napsütéses, őszi, hetet A valahová, valakihez tartozás Az élet, a sors sodrása, hullámzása tépázza, dobálja, meg-megremegteti hajónk, de lelkünk parancsa nem függhet senkitől és semmitől, én követem az én lelkem parancsát, nem térek le utamról. Az elme befolyásolható, módosítható, a körülmények változása, a hamis és valós ígéretek, a történések velünk, mind átsorolják, átminősítik addigi rendünket, szokásainkat, új fontossági sorrendeket állítanak fel. Ezt nevezzük a lét alapjának, az alkalmazkodásnak. E nélkül -mondják- ,,elveszett" az ember. Én úgy gondolom, érzelmeitől megfosztva is céltalan, vergődő, kapálódzó lét csak az övé. A ,,valahova-valakihez tartozás" és a szeretet hiánya ugyan nem akadályoz meg az anyagi gyarapodásban, a vagyonosodásban, de azok minőségi megélésében igenis gátat szab. Mert érzelem, szeretet nélkül nem lesz az más, mint pulykatoka-dagasztás, felfuvalkodott magamutogatás, öncélú birtoklás. A boldogsághoz vezető út a szereteten alapszik, jó ha megvan minden kötő eleme, így az anyagi, a létbiztonság is. Hisz a kötőelemek hiányában szétmállik, szétesik az út, de maguk a kötőelemek nem pótolhatják a ,,szeretetköveket", a boldogság fő elemeit. Kell, hogy legyen egy egyensúly és kell mind két alkotórész , hisz ebben az anyagi világban anyagiak nélkül nem létezhetünk. De mit érünk ,,csak" a vagyonnal, a gazdagsággal, ha a boldogságra vágyásunk csupán örök ábránd marad. Úgy érzem napjaink ,,sikerembere" túldimenzionálja az anyagiak szerepét és lebecsüli az érzelmi gazdagságot, az érzelmi nevelés fontosságát, szükségszerűségét. Kéz a kézben kellene haladni, mint a szerelemben. Boldog és boldogulni képes emberré válni. Járd utad, lelked parancsa szerint, tántoríthatatlanul.

anagemma: Szép jó reggelt drága barátnőm!Köszönöm a finom -t és a szép verset. Kellemes napot! Puszi Tina . Tóth Árpád REGGEL Hunyorgva néz felém mint szürke, ébredő szem, A messze, nyirkos ablak; dereng a vállas ágyvég; Ajkam álombeli, szelíd csókoktól lágy még, S még szunnyad tarka ingem, petyhüdten és redősen. Ó, van-e még dolog ily bús, mint fáradt törzsem, Amint elferdült árnya a hűs padlatra dűl?... Vén, robotos ruhám a széken feketül, És várja alázattal s egykedvűn, hogy felöltsem... Ágyam elébe ejtve setéten tárul széjjel Egy ócska, furcsa térkép... s eszembe ötlik álmom: Könnyű hajóval jártam nagycsendü óceánon, S banános szigeteknél suhantam el az éjjel. Úgy volt, hogy lábadoztam, s gyengén, párnákba gyúrtan, Öblös karszékben ültem, szemközt a fénylő víznek, S kedveskedőn kacagták szépmellű, gyenge misszek, Hogy tétova kezemből az óbor félrecsurran... Ó, drága, szőke misszek, vén borok, halk hajók! Ó, csendes pihenés napos fedélzeten!... Lassan felöltözöm, s míg fázva, félszegen, A hűvös lépcsőházban lomhán leballagok, Ti, vártok ócska ajtók, elsárgult névjegyek, Sárral befent lábtörlők... s ha este visszatérek, Megértőn nézitek, hogy bús vagyok s fehérebb, S ha gyáván sírok én, szelíden tűritek...

cristian orlandi: ciao Dez a for you.

stolbane: Drága Ilike! A lelkemből szóltál imádom Radnótit s szerintem ez a verse a legszebb.... Köszönöm...

hachoumi: why this silence? you already forgot me

Eszti: Szia!Legyen szép hétvégéd Eszti Szilágyi Tibor: Csak a zene Látod, elmúlt már egy hosszú év s csak száraz levelek ülnek a fán, sűrű felhők mögé bújik az ég napfény nem csillog szobám falán. Ébren fekszem, gondolatom messzejár, körém a csend szövi sűrű fonalát s én hallom hullámzó dallamát, rám ma egy hosszú éjszaka vár. Szobám ablakán csillan egy esőcsepp, hűvös szél verdesi a régi ház ajtaját, valahol harang szól a kinti éjszakában s tárja szét egy kis templom kapuját. Fülemben hallom a távoli zenét, körbeleng, átölel majd rám talál, felkelek, felkapom kedvesem köntösét s a hajnal pírja még ébren talál. Szaladnak futva a hangjegyek fáradt kezem nyomán s ujjaim lágyan siklanak egy rég megkopott zongorán. A dal az én legszebb életem, csak ő érti lelkem szavát, kitárom előtte sóvárgó szívem s engedem magamba illatát. Harsányan köszöntött rám a reggel, a Nap melegen ontotta sugarát, új dalomat szívembe rejtettem el s fáradt testem bizsergés járta át.

mondan13: Köszönöm a verset, s a barátságod