szeszterke▼

sigloxxii:

sigloxxii: hola...que tal te va ..espero que bien cuidate

filona51: Szia szeszterke!Látom, le vagy fotózva Shrek kedvesével.Ez csak azért szimpatikus nekem, mert valakitől én is a Fiona becenevet kaptamŐ bántásnek szánta, de én megtiszteltetésnek vette, és látom, van más is rajtam kivül, aki szimpatikusnak tartja.Köszönöm.Üdv.Ilona

azizmouassa: salut 00213794462180

weber44: Szia! Nyári estén, dombon ülve csillagom keresem, az éjben kapaszkodok, a fénybe Mosolyog, rám a Hold édes álmot hoz, Távol van, az otthonom vagy csak álmodom? Itt vagyok, mert itt kell lennem ez talán a küldetésem?

morpheus ego's producer: szia kedevs barat, hogy vagy? waiting for your messages!!!

najib71: hiii

mazinger32: hoal bonita,saludos

Zoli: Szabó Balázs: Jó reggelt, súgja a fátyol, mi rég tör búsan hol itt a szájon, homályosan egy messzi tájon, nevetnék át egy pupilla rácson. Forog a szobám, benne a csend, padlón árnyék kígyó liheg. Jó reggelt! Jó reggelt mondja a testem, fáradt rossz és űzött lelkem. Tükör előtt a tegnapi rím hallgat. Forog az ágyam, benne a csend, árnyékomon párnám pihen. Jó reggelt!

stefan: have a beautiful evening!

dezsoili: Ma reggel Batsányi János verseivel szeretnélek köszönteni. Legyen könnyű, áldott új heted. A ma különösen finom lett. Puszi Ili. Biztatás A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni, Ügye mellett önként s bátran bajra menni, Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni, S minden áldozatra mindenha kész lenni - Barátom! oly dolgok, melyek az embernek Dicsőség mezején oszlopot emelnek, S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek) A jók sírodban is áldanak, tisztelnek. (1783) A magyar író "Mint égő fáklya, mely setétben lángol, S magát megemésztve másoknak világol." - Míg az értetlenek nagy-bátran itélik, S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik; Míg a Bölcs örömmel szemléli, csudálja, Mint oszlik az elmék éjjeli homályja: Ő, (noha van máris, ki szívből dicséri, S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri), Saját érdemében lelvén fő jutalmát, Népe jobb részében veti bizodalmát; S reményli, hogy Árpád igaz maradéki Hív fáradozásit megköszönik néki. (1820-as évek.)

dezsoili: Ezzel a Kassák Lajos verssel kívánok nagyon szép hétvégét, sok-sok szép, napos órát. A kávém útban van, mint mindég, puszi Ili. Az ember szíve alatt hőforrások vannak elrejtve ezt néha a szerelem mélységének is nevezzük kosaraink peremére kifektetjük a virágokat a fák szomorúan elvirágoznak az esztendők is elvirágoznak semmi kétség tehát a dolgok belénkfogóznak gyökereikkel amit az öregek kimondanak az kővévállik a gyerekek emlékezetében ó barátocskám állj föl a munkapadokhoz és mondd ki a rendet ami benned van nincsenek többé kimeríthetetlen tintásüvegeink propagáljuk a tömegsportot a városépítés- ben követeljük az egyenes vonalvezetést ki gondol vissza a dalra az elszenesedett legelőkre megéltük az órát mikor a papagájok csőrén elfordul a világ az élet egyszerű törvényei szerint pillantások összegyűjtik a messzit a kör közepén vagyok szemeimen átvándorol a tárgyak ismeretlen ábrázata hallom a kisarjadt növények beszédét.

dezsoili: Nagyon szép napot, így a hét utolsó munkanapjának reggelén. A kávém lefőtt, mellé szervírozok egy örökérvényű Juhász Gyula verset, desszertként. Millió puszika Ili. Csipkerózsa. A távol kastély rejtekében alszik, Nem látja más, csak csöndes csillagok, Hozzá a zaj mint boldog zene hallszik S a föld felé mint víg bolygó ragyog. Az út odáig tüskerózsa-ösvény, Az út odáig drótsövény, balog, Az út odáig véres, kusza örvény, Mely holtak, roncsok árján kavarog. A távol kastély küszöbén virág nyit, Égkék, tengerkék, illata csoda, De tövise bús szívünkbe nyilallik. Ó mégis, mégis álmunk odavágyik, S ha lábunk, lelkünk elkopik is addig, Mi elmegyünk, mind elmegyünk oda!

dezsoili: Nagyon szép napod legyen. Kicsit furcsa mód, most egy Petőfi verssel kedveskednék ily kora reggel. Mást szántam e napra, de valahogyan az ablakon kinézve, ez jutott leginkább az eszembe. Fogadd szeretettel, a kávémmal együtt… Ili. AZ ALFÖLD Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpülök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszú gémű kútnál Széles vályú kettős ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven színével A környéket vígan koszorúzza. Idejárnak szomszéd nádasokból A vadludak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményű csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan. Ott tenyészik a bús árvalányhaj S kék virága a szamárkenyérnek; Hűs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettük, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. - Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt boruljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sír is fölöttem. Pest, 1844. július

dezsoili: Áldott, szép hétvégéd legyen. Vigyázz a nagy melegben magadra, ne napozz, ha lehet. A kávém azért csak lefőztem, és immáron küldöm is neked. A többi csak aprócska jókedvcsináló. Puszi Ili. Tóth Árpád - Eredj szerelem, szép sehonnai! Elhagytak Isten jó angyalai: A Hit, a Kedv, Egészség s Fiatalság, Hej, Szerelem! te szép sehonnai, Csak te fordítod még felém az orcád S áltatsz, mint asszonynépet... Állj odább! Ne gyújtogasd parázzsal őszi vágyam, Hervadni-fájó nőkkel tégy csodát, Mint egykor Kleopátra udvarában! Ott bíbor-ágyán láttál egy királynőt, Miattad égett barna kebele, Mint két súlyos gyümölcs, mely bánatfán nőtt, S a vágyak bús magvával volt tele - Ott fényedtől csillogtak néma jajjal Az olajosan reszkető szemek, A vágyak bús magvából tört olajjal, Lassú könnyekkel fényesítve meg... Menj, Szerelem, nőkkel búsongani, Nótám se sír, könnyem se hull utánad, Cécótlanok a férfi útai, S magányosan szép minden férfibánat. Guruljon szét ajándékod, ha volt, - S adtál-e mást, mint kínt meg törpeséget? - Ritkuló lomb közt hiú, őszi folt, Vén, piros pompa, jobb lerázni téged! Gőggel, kopáran, némán, egyedül, Hadd lépek így a végső, csöndes útra, Ahol a titkok lombja feketül, S lehull az élet hazug koszorúja. Elhagytak Isten jó angyalai: A Kedv, a Hit, Egészség, Fiatalság - Eredj te is, édes sehonnai, És csókold meg egy asszony könnyes arcát

dezsoili: Reggel - Babits Mihály Ott künn a tavasznak napja ég. Jaj, nem tudok én fölkelni még! Lelkemben zsibbad a gyönge vágy bús testemet marasztja az ágy. Bénult akarásom csak kesereg! ó, régi tavaszi reggelek! Madárfütty, tervek, rebbenő szárny friss kávé illata, templomárny diákos friss ész, jó tanulás nagy reggeli séta, elindulás ó, versek, versek víg üteme; ó, játszi munka szent öröme! kedves várása, virágcsokor! reggeli csókok, reggeli bor! A tavasz fénye ma oly sivár. Miért keljek föl újra? Mi vár? Kocsizörgés jő az ablakon. Lovak zaja rúgja homlokom - szomszéd szobából korhol a sok könyv, már amit sosem olvasok beíratlan papírlevelek - bénult akarásom csak kesereg: Ó, fáradt, szomorú reggelek! Mit álmodhattam? iszonyat hogy testem ily kimerült maradt. És mit élhettem? rettenetet hogy abból ily álom született hogy szörnyű évek folyama-gyűrt lelkemben ily sár torlasza gyűlt. Köröttem fájó haza, beteg nép - de magam már nem szenvedek csak fekszem az ágyon lankatag, mint egy levágott szomorú tag. Jöhetsz már, nap, tavasz! - a halott tag meg sem érezi a napot csak férgei kelnek tőle ki - ó, lelkem iszonyú férgei! -- Igaz, most nem tavasz van, hanem nyár, de a vers igencsak aktuális. Áldott napot, és délutántól pihenéssel teljes békés hétvégét kívánok neked. A kávém kicsit elkésett, de azért megy, Ili.

sigloxxii:

dezsoili: ADY EDRE - SÓHAJTÁS A HAJNALBAN, Óh, pírban fürdő Szépséges világ, Pihent testeknek Boldog, lomha kéje, Rejtelmes, fényes, Ezer puha fészkű, Gyönyörű város. Óh, szent hajnal-zengés: Élet szimfóniája, Csodálatos Élet, Be jó volna élni. Mennyi öröm zúg És mind a másé, Mennyi arany cseng És mind a másé, Mennyi erő küzd És mind a másé, Mennyi asszony van És mind a másé, Mennyi új kéj zsong És mind a másé, Mennyi szándék tör És mind a másé, Mennyi minden van, Mennyi szép minden, Mennyi szent minden És mind a másé. - Igaz kissé melankolikusabb verse ez Adynak, de annyi szépség, annyi báj van benne, hogy mi is példát vehetnénk belőle. Legyen áldott, szép új napod, kívánom, hogy minden a tied legyen. Persze a kávém, az elkészült, lehet jönni az asztal köré és elfogyasztani velem. Puszi Ili.

nycil: hello, flying kiss

samy1968: hi baby how are u? when i look to your face i feel i am very happy your face is qeen face i hope to send me in samy_telecom@yahoo.com

dezsoili: Ady Endre : Mi köt ide?... Mi köt ide engem, Hol nem szeret senki? Ez idegen helyen Mit tudok szeretni? Ha elmegyek innen, Minek vágyom vissza? Lefekvő órámban, Felkelő órámban Mért fakadok sírva? Mért szebb itt a virág S illatosb, mint bárhol, Hangosabb az erdő Madárdalolástól? Dalos kedvű szívem Mért tud csak itt lenni? - Itt érez igazán, Itt tud csak igazán Gyűlölni, szeretni... Ragyogó, sugáros Énnekem itt minden, Pedig, ki szeressen, Tudom jól, hogy nincsen... Ide köt, ide fűz Lelkem régi álma: - Bearanyoz mindent Legelső szerelmem Leszálló napjának Aranyos sugara, Búcsúzó sugara ... --- Nagyon szép hetet kívánok, kevesebb munkával, több pihenéssel. Meleg lesz, azt mondják nagyon… a kávém útban, Ili.

zsuzsi57: Jó reggelt szép napot és kellemes hetet kívánok!

zsuzsi57:

dezsoili: „Ady Endre - Hiszek hitetlenül Istenben - Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjuság. Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak, Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak. Szüzesség, jóság, bölcs derékség, Óh, jaj, be kellettek. Hiszek Krisztusban, Krisztust várok, Beteg vagyok, beteg. Meg-megállok, mint alvajáró S eszmélni akarok S szent káprázatokban előttem Száz titok kavarog. Minden titok e nagy világon S az Isten is, ha van És én vagyok a titkok titka, Szegény, hajszolt magam. Isten, Krisztus, Erény és sorban Minden, mit áhítok. S mért áhítok? - ez magamnál is, Óh, jaj, nagyobb titok.” – Ezzel a számomra legkedvesebb és legnemesebb Ady verssel, kívánok áldott vasárnapot, hitet, békét, boldogságot, sok-sok örömet. A kávém , természetesen lefőztem, a mi kis virtuális kerek asztalunkra szépen megterítve felszervíroztam. Jöjj, és ülj mellém te is. Puszi Ili.