zsuzsi57▼

Eszti: Jó reggelt Itt a finom reggeli Baráti Eszti Gárdonyi Géza "A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban."

dezsoili: Ezzel a Csokonai versel, kívánok neked szép napot! Kávé az ablakban, puszi Ili. A szerencse változó Bár szemét rád a sors mosolyogva nyissa, Bár feléd forduljon tarka golyóbisa, Bár nyájas karokkal kívánjon ölelni, S páva módra fénylő szárnyára emelni, Bár jöjjön kincsekkel talpig bétakarva, Nála hízelkedjen a bőségnek szarva: Ne higgy néki, ne higgy; mert sokan megesnek, Mikor nála boldog életet keresnek. Ne higgy; mert amidőn legjobban kecsegtet, Forrót alád éppen az alatt csepegtet. Midőn legnyájasabb karokkal öleled, Akkor rakja tele fúlánkkal kebeled; Azért repül veled az ég tetejére, Hogy mélyebben vessen a pokol mélyére. Ne higgy hát, barátom, ne higgy, mondom neki, Mert halálra csalnak szíreni éneki. De azért ha bánt is, meg ne rezzenj tőle, Bátor szívvel vonjad félre magad tőle. Ő asszony s szerencse: minden pontba fordul, Nem sok, akár vígan legyen, akár mordul. Azért hát, barátom! Bár szíved rettentse, Meg ne rezzenj tőle: ő asszony szerencse. Ellene a virtus fog lenni kőbástya, Az ártatlanságnak béfed szent palástja. Ez az a conductor, amelyre mennyköve Mindig haszontalan ropogással löve. Ez ama Gibraltar, s ama citadelle, Melyre minden bombát hasztalan lövele.

Eszti: Zsuzsi!Régen láttalakMeghoztam a reggeli finom forró csokitEgészségedre Eszti Babits Mihály - Hunyt szemmel Hunyt szemmel bérceket futunk S mindig csodákra vágy szívünk A legjobb, amit nem tudunk A legszebb, amit nem hiszünk. Az álmok síkos gyöngyeit Szorítsd ki, unod a valót. Hímezz belőlük Fázó lelkedre gyöngyös takarót.

dezsoili: Igaz kissé melankolikusabb verse ez Adynak, de annyi szépség, annyi báj van benne, hogy mi is példát vehetnénk belőle. Legyen áldott, szép új napod, kívánom, hogy minden a tied, legyen. A kávém repül az éteren keresztül…. Puszi Ili ADY EDRE - SÓHAJTÁS A HAJNALBAN, Óh, pírban fürdő Szépséges világ, Pihent testeknek Boldog, lomha kéje, Rejtelmes, fényes, Ezer puha fészkű, Gyönyörű város. Óh, szent hajnal-zengés: Élet szimfóniája, Csodálatos Élet, Be jó volna élni. Mennyi öröm zúg És mind a másé, Mennyi arany cseng És mind a másé, Mennyi erő küzd És mind a másé, Mennyi asszony van És mind a másé, Mennyi új kéj zsong És mind a másé, Mennyi szándék tör És mind a másé, Mennyi minden van, Mennyi szép minden, Mennyi szent minden És mind a másé.

Eszti: Zsuzsi Vidám szép hetet. Eszti Király Imre: Őrizd meg! Az álmaidra vigyázz! S őrizd meg friss tej ízét a gyermekkornak Mikor csaholó felhőket hajszoltál, S köszöntél minden bokornak Őrizd meg szemedben az ártatlan kéket, Az első lépések botladozását, S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed. Őrizd meg az először feszülő szavakat a szádnak, Mellyel testvére lettél a világnak. Az első sírásoddal megkarcolt csendet, Mellyel az örök bűnöket magadra vetted. Őrizd meg szavak ifjúkori lendületét, A nemlét társtalanságát váltsd fel apró örömökre, S a szív mélyhangjait énekeld, Konok tüzeknél lázasabban. Őrizd meg a hajnali földek szagát, Az égi óceán roppant csillaghadát, Halk folyók zöld csobbanását, Őrizd meg szemednek, Hogy elmerülhess benne, Ha rád tör sok bántó földi nesz. Kígyóvonalú fák bámész lombját, Testükön a finom pókhálóredőt, Érezd a sóhajos bomló életvonzást, S őrizd meg a csillagszámláló időt. Mert kell néha pár bolyhos emlék, Szótöredék, villanó mondatfoszlány, Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod S magadból egy darabot újra visszahozzál.

dezsoili: Ma reggel, szavak nélkül szeretnélek köszönteni. Emlékezz, csendben, méltósággal. Aki nem tud emlékezni, toporog egy helyben. Akit az Isten rendel azt soha ne engedd el fogd a kezét, a lábát a fenekét, a bokáját - abba mindig kapaszkodj ha lerúg is, ragaszkodj nézd a fogán a fények futását szemöldökének varázsát este hatkor hogy milyen nagy ilyenkor lesd a körmei ívét hogy kikaparják ismét a szemed hogy ne lássad az elárultatásod. Föltündöklő nyakát nézd, ahogy sohase másét becsapva és szelíden, ahogy rendeli Isten. Mindent megér a szobája, a melege, a mohája a dunyhája, az ágya, az összerándulása a bőre reszketése, a beleegyezése a bögye, a bibéje, a pihéje becézve. Mindent megér, ha Isten elrendeli egyetlen és szűzi szerelemnek akit csak Neked enged... azt soha el ne engedd legyen kicsike, mulya, vagy leány elárulva akit az Isten enged, az legyen a szerelmed... (Gyurkovics Tibor - Akit az isten rendel...)

Angar: Between teeth, to rustle some things for me, that it enters the fingers using a keyboard, arrive you… Everything of good is to its reach,my friend happiness’s!

tomxx: Szia Zsuzsika! HOgy vagy? Szép estét,és jó pihenést neked Két 80 éves férfi beszélget, hogy hogyan szeretik a szexet. - Én azt szeretem, amikor a feleségemen gázálarc van. - ??? - Egyrészt így sokkal szebb és nem utolsósorban, ha befogom a nyílást, úgy ficánkol, mint egy tizennyolc éves.

Eszti: Jó pihenést kellemes estét.Eszti A nem-lehetből, mondjad, még lehet másképp lehet, vagy már csak így lehet, hogy nem lehet más, csak a nem lehet? Kimondanám már, hogy isten veled, de fölsikolt bennem a nem lehet! mert hajad, orrod, szájad és szemed - mert az leszek, jaj, megint az leszek, az a csordából kimart, seblepett, kölyke-se-volt, nősténye-elveszett csikasz, ki nyugtot csak akkor talál, ha puskavégre fogja a halál. De este lett, és olyan este lett, megleltem újra arcod és kezed, egymás szájába sírtuk: Nem lehet, hogy már csak így, hogy másképp nem lehet! és hajad, orrod, szájad és szemed. S ki azt hittem, hogy élni ébredek, megint csak itt, megint e dérlepett falak között, megint a nem lehet. Vacog a szív, veri a perceket, veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet! Ha megyek már az utcán, úgy megyek, gázolva folyót, zihálva hegyet, mert voltak folyók és voltak hegyek és voltak évek, voltak emberek és mi volt még! mi volt! és azután egy nyári perc december udvarán - a vén remény... és voltak reggelek, mikor veled, melletted ébredek és hajad, orrod, szájad és szemed s az ing, s a váll, s a paplanon kezed... Úgy szól a szó, mint az emlékezet - hát nincs szavam több és nem is lehet. Számomra ismeretlen szerző

anagemma: SZIA ZSUZSI!KELLEMES NAPOT .PUSZI TINA . TÓTH ÁRPÁD REGGEL Hunyorgva néz felém mint szürke, ébredő szem, A messze, nyirkos ablak; dereng a vállas ágyvég; Ajkam álombeli, szelíd csókoktól lágy még, S még szunnyad tarka ingem, petyhüdten és redősen. Ó, van-e még dolog ily bús, mint fáradt törzsem, Amint elferdült árnya a hűs padlatra dűl?... Vén, robotos ruhám a széken feketül, És várja alázattal s egykedvűn, hogy felöltsem... Ágyam elébe ejtve setéten tárul széjjel Egy ócska, furcsa térkép... s eszembe ötlik álmom: Könnyű hajóval jártam nagycsendü óceánon, S banános szigeteknél suhantam el az éjjel. Úgy volt, hogy lábadoztam, s gyengén, párnákba gyúrtan, Öblös karszékben ültem, szemközt a fénylő víznek, S kedveskedőn kacagták szépmellű, gyenge misszek, Hogy tétova kezemből az óbor félrecsurran... Ó, drága, szőke misszek, vén borok, halk hajók! Ó, csendes pihenés napos fedélzeten!... Lassan felöltözöm, s míg fázva, félszegen, A hűvös lépcsőházban lomhán leballagok, Ti, vártok ócska ajtók, elsárgult névjegyek, Sárral befent lábtörlők... s ha este visszatérek, Megértőn nézitek, hogy bús vagyok s fehérebb, S ha gyáván sírok én, szelíden tűritek...

dezsoili: Áldott, békés, pihentető vasárnapot kívánok. Elképzelhető, az idén ma lesz az utolsó igazán napos délelőtt, használd ki sétával. Előtte egy friss ? Fogadd szeretetem jeléül, Ili. Isten képe. Réthy László Hatodnapon teremte Isten embert, Mint Mózes első könyve mondja: Saját képére! s aztán megpihent, mert A nagy probléma meg volt oldva. Saját képére? - Különös, hiszen ha Végignézzük az emberfajokat, A fehértől a koromfeketéig Egymás mellett van minden változat. Az igazi melyik hát - amely joggal Hivatkozhatik Isten képire? - Olyan kérdés ez, melynek sohasem Juthatnak el a - végire. De ha a tételt megfordítjuk: - Az ember alkotta meg Istenét! Megértjük, mért volt fehér Jahve És mért imád a néger feketét? Az Isteneszmének az ember Amilyen maga, olyan színt ád, Amilyen saját lelke, lénye: Hisz’ magáról veszi a mintát! Ha ember helyett a világon, Más állatfaj volna a vezető, Isten képét minden bizonnyal Úgy festenék, amilyen ő. Ha a madár volna e sorsban, Azt mondaná, ha a nap fölkel: A láthatáron égi Isten Arany páva alakban jő fel. Ha pók volna szellemfölényben: Órjás póknak képzelné Istent, Ki hálójával tartja össze Az Eget, Földet, a nagy Mindent! S ha szarvasmarha volna az, ki Megértené a Mindenséget: - Egetrázó múúú! ünnepelné Az aranyszarvú istenséget!

bakaineerika: További szép estét és kellemes vasárnapot kívánok! Vigyázz magadra és puszi. :hi :

Eszti: Szia!Legyen szép hétvégéd Eszti Szilágyi Tibor: Csak a zene Látod, elmúlt már egy hosszú év s csak száraz levelek ülnek a fán, sűrű felhők mögé bújik az ég napfény nem csillog szobám falán. Ébren fekszem, gondolatom messzejár, körém a csend szövi sűrű fonalát s én hallom hullámzó dallamát, rám ma egy hosszú éjszaka vár. Szobám ablakán csillan egy esőcsepp, hűvös szél verdesi a régi ház ajtaját, valahol harang szól a kinti éjszakában s tárja szét egy kis templom kapuját. Fülemben hallom a távoli zenét, körbeleng, átölel majd rám talál, felkelek, felkapom kedvesem köntösét s a hajnal pírja még ébren talál. Szaladnak futva a hangjegyek fáradt kezem nyomán s ujjaim lágyan siklanak egy rég megkopott zongorán. A dal az én legszebb életem, csak ő érti lelkem szavát, kitárom előtte sóvárgó szívem s engedem magamba illatát. Harsányan köszöntött rám a reggel, a Nap melegen ontotta sugarát, új dalomat szívembe rejtettem el s fáradt testem bizsergés járta át.

dezsoili: Napsugaras novemberi reggelt kívánok, amíg csak lehet, menjetek sétálni a piacra, a boltba bevásárolni. A kávém lefőtt, szívpostán már elküldtem, a szeretetemmel melegen tartom. Áldott szombatod legyen, Ili. Radnóti Miklós : Nem tudhatom… Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága, s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy - egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a ház falakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja , hol lakott itt Vörösmarty Mihály: annak mit rejt e térkép? gyárat, s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát.

zarinho: Reargued me it enters verses and it chats For the way that I can speaking, to make history, In a skill that can understand me now, Guaranteeing with you to be, that it waits me I go, I go… if lack makes… is there. E thus… programmed been slow for I am there Not (to foresee), to see to suffer you I came back… here. For a good weekend, you friend!

kemalkb67:

weber44: Szia! Mint üstökös rollja útját föld közelbe ért így én is megérkeztem hozzád! Szép estét valamint kellemes hétvégét kívánni. weber

pml19610323: Lelkem mélyén él egy tündér, ki mindig csak ad, soha nem kér Békés, szelíd a tekintete Apró, törékeny a termete Kicsiny keze oly gyengéden Puhán, melegen, megértően Törölgeti, verejtéked Tudja, mit adhatna, néked Ismeri, szíved vágyát Valóra váltaná az álmát Ha tehetné, fogná, kezed Bölcsőben ringatná lelked S hintene békességet Törődést és melegséget Minden fűre, minden fára S gyengéden nézne a világra. Legyen csodás napod!...puszi!...

figderj: Szia Zsuzsi! Tóth Árpád: Csendes már Csendes már az erdő alja, Csendesek a sárga kertek, Szél bujkál a csüggedt fák közt, Szél bujkál, mint bús kivert eb, Átzörög a száraz ág közt, Hozzám símul, kezem nyalja. Végigleng az égen kóbor Felhők búcsu-keszkenője, És bánatok cukorozzák Most a léget (mely, mint óbor) S egész világ, árnyba dőlve, Egy borús, nagy istenhozzád.

dezsoili: Nagyon szép napot, áldott hétvégét! A kávém kicsit kései, de tisztaszívből jövő. JÓZSEF ATTILA Tűzben, időben Kiben a mestert ifjan megtaláltam, ő már örökkön mesterem marad. Törékeny, karcsú férfi. Nem halálban - egy árnyas úton sietve halad, a Liget fáit ifjan fütyörészi s mint nyáj tolul utána lomb, virág: megáll, a hosszú kéményeket nézi, lesi a füst fekete angyalát. - Egy asszony piros reszelős kezében megmelegedni keze megpihen: nagy szikrák gyúlnak s szétomolva, ében halállal tűnnek el a semmiben. - Az éhség, a sötétség salakdombján mint búvó patak, vörös tűz fakad, s végigviharzik öreg erdők lombján, ordítva lángot, üszkös szavakat. Ő itt halad a tűzben, az időben, nem rontott rajta ellenség, barát, olvadhatatlan - fémfakasztó hőben, s a vihar nem moshatja mosolyát. Olyan okos, mint lámpánkban a villany, hold-életünknek klorofilja, zöldje, tó-életünkben hullám, álmainkban a megvalósuló rend, s a vastraverzeken simogató csend, lírai, tudományos, eposzi és magányos ki délben levest velünk kanalazva azt magyarázza, mi lesz majd tavaszra.

Eszti: Szia !Jó reggelt. Egy forró és a frissen sült biztosan jól esik. Eszti Komáromi János őszi kép levélrozsdákat érlel az ősz elfogyasztja a nyári zöldeket hosszú téli álomhoz készülve a legtöbb fa már levetkezett didergő földeken dér-harmat születik a sűrű köd mögött még napfény rejtezik kicsit vadabb és hidegebb a szél kicsit fázik már lelkünkben a remény színek cseppennek a nyugalmas tájra figyelmeztetnek a boldog elmúlásra téli alvó-halál már a közelben oson lehelete végigsimít az őszbe burkolt városon

Eszti: Szia! Eszti ÁPRILY LAJOS: Emberek Közöttünk járnak - jól ismerheted - büszkén, fennkölten, mint az istenek, kikkel különben gyakran értekeznek; téged, köszönd meg, hogyha észrevesznek. De ezt nekik meg kell bocsátanod, mást szomjaznak, a fényontó napot; szemük kibírja nem káprázva, bátran - és lenn csúszkálnak itt a föld porában. S közöttünk járnak - hátha ismered? - szelíd, csöndben merengő emberek. Lehajtott fejjel, búsan, szenvedőn a porba néznek önfeledt-merőn. A hangjuk halk, a léptük ingatag, megannyi félszeg, álmodó alak, szemük csak rejtve, néha-néha lobban - s ott jár a lelkük fenn a csillagokban.

balzsi: szia zsuzsi hogy vagy ma este.balázs igaz barát

dezsoili: Nagyon szép reggelt, áldott jó napot. Mielőtt elutaznék, egy gyors kávét csak hozok neked. Várom, a virradatot. Remélem, holnap már leszek. Ili. Dsida Jenő Súgás az ősznek Ősz, te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon, s hervasztó, irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon. Ősz, te sokat tudsz, s tudásod soha el nem vehető, mert a halottak nagy-erősek és tanítód a temető. Ősz, te sokat tudsz és ajtómat ha titkon benyitod, mellém lopózva böngészed ki, miket szitálón, csöndesen a papírra írok. Ősz, te sokat tudsz, de most nyílik a szám s oly valamit súgok, mit te se tudsz talán: Most, hogy üvöltő, lázadt szél rohan köd-váraktól köd-várakig, van egy búsongó kis fiú, van egy sóvárgó kis fiú, - - ki ibolyákat álmodik.