skeletor▼

dezsoili: „Ady Endre - Hiszek hitetlenül Istenben - Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjuság. Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak, Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak. Szüzesség, jóság, bölcs derékség, Óh, jaj, be kellettek. Hiszek Krisztusban, Krisztust várok, Beteg vagyok, beteg. Meg-megállok, mint alvajáró S eszmélni akarok S szent káprázatokban előttem Száz titok kavarog. Minden titok e nagy világon S az Isten is, ha van És én vagyok a titkok titka, Szegény, hajszolt magam. Isten, Krisztus, Erény és sorban Minden, mit áhítok. S mért áhítok? - ez magamnál is, Óh, jaj, nagyobb titok.” – Ezzel a számomra legkedvesebb és legnemesebb Ady verssel, kívánok áldott vasárnapot, hitet, békét, boldogságot, sok-sok örömet. A kávém , természetesen lefőztem, a mi kis virtuális kerek asztalunkra szépen megterítve felszervíroztam. Jöjj, és ülj mellém te is. Puszi Ili.

yangzhiping1111: 浏览，是难得的雅致； 悠闲，是放松的感觉； 朋友，是修来的幸福； 友情，是难求的缘份； 问候，是甜蜜的牵挂。周末愉快!

dezsoili: Radnóti Miklós > > SEM EMLÉK,SEM VARÁZSLAT > > Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, > mint alma magházában a négerbarna mag, > és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van, > mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, > a bajban. > > De aki egyszer egy vad hajnalban arra ébred, > hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet, > kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, > annak szép, könny-léptű szívében megterem > az érett és tűnődő kevésszavú alázat, > az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, > az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. > > Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, > merengj el hát egy percre e gazdag életen; > szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, > a világ újraépül, - s bár tiltják énekem, > az új falak tövében felhangzik majd szavam; > magamban élem át már mindazt, mi hátravan, > nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg > engem > sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny > felettem; > ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints. > Hol azelőtt az angyal állt a karddal, - > talán most senki sincs. – Ennél szebb szavakkal nem lehet köszönteni a hétvégét. Kedves barátom, kinek ezt most otthagyom, tudd, ezen szavak örökérvényűek. Legyen áldott a hétvégéd, és örök. A kávém útban feléd, Ili.