szeszterke▼

zsuzsi57:

dezsoili: Vörösmarty Mihály: Késő vágy Túl ifjúságomon, Túl égő vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyílt nyomdokán; Túl a reményeken, Melyekre hidegen Éjszínű szemfedőt Csalódás ujja szőtt; Túl a szív életén Nyugodtan éldelém Mit sors s az ész adott, Az őszi szép napot. De hogy megláttalak, Szép napvilágomat, Kívántam újólag Már eltűnt koromat; Kívántam mind, amit Ábrándos álma hitt: Az édes bánatot, Mely annyi kéjt adott, A kínba fúlt gyönyört, Mely annyiszor gyötört. Hiába, hasztalan! Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz A kornak alkonyán, S szeretni tilt az ész Letűnt remény után. -- Áldott pénteket, így hétvége előtt kevéssel. A kávém útban, Ili.

dezsoili: Michelangelo Buonarotti - Szonett Szeretlek, de nem szívem szeret téged, vagy nemcsak szívem , mert ez nem elég: az öröklét vonz és mindentől félek, ami múlandó, hazug vagy setét. Mikor Istenből kiszakadt a lelked, sok fényt hozott magával, s én merev szempár vagyok csak, ki a földi terhet látom rajtad, a húst s a bőrt, de mert imádatom, mint hő a tűztől, el nem válik az Örök Szépségtől, s mert benned is Őt nézem, ki ok és okozat - nincs menekvésem, s mindig visszatérek s maradok, honnan menekülnöm kéne, parázsló számmal homlokod alatt. --- Ennél szebb van? Van …, de ma reggel ez illik a hangulatomhoz. Jó reggelt neked is, napsütéses áldott napod legyen, Ili.